Hoppá. Sokszor eszembe jut, hogy elmenekülnék egy lakatlan szigetre. Vagy a csigaházamba. Ahol mentesülnék a világ ingereitől. Csak magammal foglalkozhatnék. Mert túl sok. Sok a zaj, a felém áradó információ dömping. Folyamatos készenléti állapot. Ilyenkor érzem úgy magam, ahogy gyermekem fogalmazott anno, hogy tele a kisszekrényem. Na erre jön velem szembe ma ez a cikk. Jó olvasni, hogy ezzel nem vagyok egyedül és az egyedüllétre igen is van igénye másnak is. És még 1 gondolat a cikkhez. Hova rohanunk? Miért rohanunk? Mitől félünk, hogy rohanunk? Én ráérek :) És Ön? És Te?
http://mindennapipszichologia.reblog.hu/hogyan-gyogyit-csendes-egyedullet