Kapcsolódok a korábbi bejegyzésemhez, melyben a meditáció első lépéseit taglalom. Nos, ez 1 gyakorlat, mely a testet és a szellemet is erősíti. Fejleszti az egyensúlyérzéket, koncentrációt, hatással van a keringésre és nem utolsó sorban kiváló tartást ad a gerincednek.

Álljunk egyenesen, zárt lábbal, karunkat nyújtsuk oldalra.

Fordítsuk oldalra és hajlítsuk be a jobb lábunkat, a talpunkat fektessük a bal combunk belső oldalához.

Igyekezzünk olyan magasra felcsúsztatni talpunkat a másik comb oldalán,amennyire csak lehet. Jobb térdünk változatlanul kifelé mutasson.

Tegyük össze a tenyerünket,és emeljük fel a karunkat, kinyújtva a fejünk fölé,végig összetett tenyérrel.

Egyensúlyozzunk ebben a helyzetben, amíg csak tudunk, közben mélyeket lélegezzünk.

Nagyon lassan engedjük le a lábunkat és a karunkat, és lazítsunk.

Végezzük el a gyakorlatot bal lábunk behajlításával is.

Mindkét lábunkkal ismételjük meg kétszer.

A legkönnyebb elvégezni, ha magad előtt 2 méterre nézel egy pontot :). 

Jó gyakorlást, kitartást!

Sok csata már akkor megnyertnek tekinthető, mielőtt még kitörne a háború. Ez úgy lehetséges, ha tudatában vagyunk és képesek vagyunk megérteni az előttünk álló küldetés lényegét és értelmét. Ennek ellenére a félelem legtöbbször blokkolja az intellektuális ítélőképességet. A félelem miatt magunkba fordulhatunk, megakadályozhat abban, hogy olyan kapcsolatokat keressünk, amelyekre a győzelem eléréséhez lenne szükségünk.

Például, a félelem miatt besodródhatunk a lángoló épületből menekülő tömegbe ahelyett, hogy előbb megnéznénk a vészhelyzet esetére felállított menekülési útvonalat.

Miután egy ijesztő helyzetben össze tudjuk szedni gondolatainkat, kidolgozhatunk egy stabil támadási tervet is. Amint ez megfogalmazódott bennünk, a bizonytalanság és pánik helyét átveszi a cél és a cselekvés.

Elmondom, én hogyan szoktam csinálni.

Vedd sorra életed jelenlegi, legnagyobbnak tartott problémáit. És kezdj el kívülállóként gondolni róluk, mintha nem is veled történne, te csak egy nézője vagy a dolgoknak. Szépen lassan, nem kell kapkodni. S figyelj közben. Aztán szintén lassan lépésről lépésre kezdj el nem csinálni semmit. Ha azt hitted, hogy meg kell tenned egy csomó mindent ahhoz, hogy ilyen és olyan legyen, akkor próbáld ki, hogy egyre kevesebbet teszel. Egyre kevesebbet agyalj a dolgokon.

S annyit kell csak tenned, hogy amikor szépen lassan kivonod magadat a problémából, egyszer csak fel fog bukkanni egy kézenfekvő megoldás, vagy egyszerűen azt fogod megélni, hogy a probléma egyszerűen megszűnt.

Elmondom miért létezett egyáltalán a probléma: mert te figyeltél rá, és próbáltad megoldani.

De nyugi, ez elsőre nem fog sikerülni. Ha nagyon mélyen benne gyökerezel valamiben, akkor lassan tudod magad belőle kiásni. Nyugi, csak kezd el.

... vitorlát kibontani és irány előre!